Rettenetesen nehéz lesz téged elfelejteni. És még nem is tudom, hogy valaha rászánom-e magam. Már nem csillogtatod a szemem. Már csak monoton nyelem a kávét, a könnyek helyett. Már csak valami égi hatalom tudná megjósolni, hogy jelenleg merre tartasz. Vagy hogy fájok-e neked.

"Blair: - Mit keresel itt? Nincs hozzá erőm, hogy újból átéljem a ma esti idegeskedést. Jobb, ha elmész. 

Chuck: - Nem a ma este történtek miatt akarok bocsánatot kérni. 

Blair: - Akkor miért akarsz bocsánatot kérni? 

Chuck: - Minden másért. Sajnálom, hogy elvesztettem a fejem, mikor elmondtad, hogy Louis megkérte a kezed. Sajnálom, hogy nem vártam rád eleget az Empire State Building tetején. Sajnálom, hogy a tulajdonomként kezeltelek. Sajnálom... hogy nem vallottam be, hogy szeretlek, mikor már szerettelek. De leginkább azt sajnálom, hogy lemondtam kettőnkről pedig te sosem tetted."